Ő maga kiválóan alszik. Mindig, minden körülmények között. Amikor csak úgy dönt, hogy ideje aludni, 8-9 órára álomba merül. Érezhető lenézéssel viseltet aziránt, akinek a hétköznapi  stressz vagy valamilyen átmeneti nehézség okán nehezen megy az alvás, esetleg alaphelyzetben is valamilyen enyhébb…

A közösségi média arra való, hogy megmutassuk a világnak, rendben van az életünk. Mindenáron. Akkor is, ha nincs. Illetve van a másik véglet, amikor ő áldozattá válik, vagy legalábbis úgy érzi. Akkor titokzatos és szenvedő posztokat oszt meg, talányos verseket, képeket; várva, hogy érdeklődő…

Július kilencedike, kedd. Remények nélkül térek vele haza. Kipakoljuk az autót, nekifogok a mosásnak és rendrakásnak, hogy minél hamarabb felszámoljam a "rendetlenséget" ami a három heti utazás után szükségszerűen létrejön az előszobában és biztos vagyok benne, hogy nem sokáig lesz hajlandó csendben…

Az út harmadik hetébe fordulunk. Már nem nagyon beszélek, voltaképp semmit nem csinálok. Emlékszem, régen ha utaztam, akár egyedül, akár másokkal, szabadnak éreztem magam. És sokat, sokat beszéltem, apróságokról, komoly dolgokról, szinte bármiről, de felszabadultan és bizalommal fejeztem ki magam.…

Nyugodtabb napok jöttek. Bejártuk a környéket, mentem engedelmesen, hallgattam a magyarázatokat. Sokat tud, én pedig szívesen tanulok, így kellemesen telt az idő. Komoly magyarázatai a felfedezések gyermeki örömével vegyültek. Megható volt hallgatni, látni az örömét, ha találtunk valami újabb…

Szombaton esküdtünk, a vasárnapot otthon töltjük. Boldog vagyok. A polgári szertartás egy héttel korábban volt, igazából már azután is nagyon boldog voltam. Amikor hazaértünk és megöleltem, a fülébe súgtam, hogy mostmár a kis felesége vagyok. Komolyan válaszolt "még csak félig, majd jövő héten...",…

Az esküvő? vágytam rá és vártam, persze. Csodálatos volt az éjszaka, amikor megkérte a kezem. Tökéletes. Tényleg az. Csikorgóan hideg február eleje, ódon falak a Budai Várban, üres utcák, áhítatos téli csend. Ilyen csend csak télen tud lenni... Reggeli a kis sarki szálloda emeletén, nézzük a…

Úgy hat hét lehet hátra az esküvőig. Április vége, végre beköltöztünk. Április 25-én este érek haza. Ölelés, csók, lepakolok. Ő visszarobog a nappaliba a gépe elé. Közben a nővérem ír, anyák napi ajándékot egyeztetünk egy gyors üzenetváltásban. Egyszer csak ott áll előttem megint. Komoran mered rám,…

Először magad nézel be vágyakozva. Annyira, de annyira jól néz ki! Gyerekkorod óta minden romantikus filmben pontosan ilyen volt a főhősnő által vágyott és általában előbb-utóbb a forgatókönyv szerint a reményeket beváltó Nagy Ő, az Igazi Férfi. Nagyvonalú. Elegánsan jelenik meg, kifogástalanul…

Pontosan az a csendes, szemüveges, nyugodt és szelíd férfi, amilyet tizenéves koromban elképzeltem. Mondjuk akkoriban a 14-18 éves kiadást, de ugyanez az alapszabás. Csecsemőkék szemek, finom bőr, általában lágyan felívelő mosoly. Komolyság és derű. Harmincegypár év alatt felgyűlt tapasztalatok és…