Ő maga kiválóan alszik. Mindig, minden körülmények között. Amikor csak úgy dönt, hogy ideje aludni, 8-9 órára álomba merül. Érezhető lenézéssel viseltet aziránt, akinek a hétköznapi  stressz vagy valamilyen átmeneti nehézség okán nehezen megy az alvás, esetleg alaphelyzetben is valamilyen enyhébb alvászavara van.
Én magam sosem voltam jó alvó. Az alvásigényem sem sok, de könnyen megzavarja a munka vagy magánélet miatti szorongás. Igaz, ha nyugodtak a körülmények és rendszeres az életmódom, egészséges alvásritmusra tudok beállni.
A tényt azonban, hogy időszakosan enyhe alvászavarral küzdök, később arra használta, hogy időről időre éreztesse, mentális problémáim vannak, ezzel a bántalmazásra adott reakcióimat megfosztva jogosságuktól. Így próbálta elérni, hogy megkérdőjelezzem saját érzelmeimet vagy épelméjűségemet.

Az alvás megvonása ugyancsak gyakori eleme lett a bántalmazásnak. Előszeretettel rúgta fel az egyébként általa felállított esti rendszert, amely segítette volna a nyugodt alvást. Rászokott arra is, hogy az általa generált vitákat a késő esti órákra időzítse: elég volt egy esti üzenet a nővéremtől, egy rossz helyen felejtett könyv, hogy a felgyülemlett feszültséget leverje rajtam. 2-3 órát is hajlamos volt ilyenkor veszekedéssel tölteni, vagy kapcsolatunk korai szakaszában egyszerűen rám tenni a telefont s aznap este már nem beszélni többet hozzám. E rettenetes jelenetek végén általában kimerülten és feldúltan, zokogva maradtam magamra, megoldás, feloldozás vagy megértés nélkül, többnyire teljesen képtelenül arra, hogy aludjak.

Egy esedékes másnapi fontos üzleti tárgyalás vagy munkamegbeszélés majdnem biztos garancia volt arra, hogy az estét így töltsük, így a másnap a holtfáradtan, kiborulva és dekoncentráltan indult.

Szelídebb módszerekkel is akadályozta ugyanakkor a pihenést. Hálószobánkban jó minőségű redőny volt felszerelve, s egyszer óvatlanul elszóltam magam, milyen sokat segít az alvásban, ha sötét van. Soha többé nem volt szabad lehúznom éjjelre a redőnyt. Az indok? A bioritmusnak egészségesebb, ha a szervezet érzékeli a világosodást. Így aztán rendszerint napkelte után ébredtem, s már visszaaludni nem tudtam. Eközben ő békén aludt, egészen a 9 órai ébresztője megszólalásáig. Akkorra én rendszerint elkészítettem a reggelit és a kávét, hiszen mi mást tudtam volna tenni...? Egy ízben próbálkoztam azzal, hogy leülök a nappaliban a gépemhez dolgozni, amíg alszik, így elkerülve, hogy olyankor foglalkozzam a munkával, amikor ébren van - ez általában komoly konfliktusokhoz vezetett ugyanis. Konfliktust írok, ámbár valójában egyszerűen csak megbüntetett érte. Ez az egyszeri kísérlet azonban szörnyű következménnyel járt, amikor végül felébredt, dühe óriási volt, hogy mással foglalkoztam, felkelve mellőle. Felhagytam hát ezzel a kísérlettel, kizárólag a reggelijével vagy kávéjával foglalkoztam onnantól.

Összefoglalva, az alvásmegvonás a bántalmazás és a kontroll eszköze és célja is lett, egyben az ő egészségességének és felsőbbrendűségének bizonyítéka. Mondani sem kell, mindez elfogadhatatlan egy olyan szeretetteljes kapcsolatban, ahol kölcsönösen a másik egészsége, nyugalma és kiteljesedése érdekében dolgoznak a felek.